Édesvízi akváriumok alapvető technikai eszközei
Az előző írásomban az akváriumok optimális elhelyezését elemeztem, az alábbiakban az édesvízi akváriumok megfelelő működéséhez elengedhetetlen technikai eszközöket fogom bemutatni.
Szűrő
Talán nem túlzás azt állítanom, hogy az akváriumok lelke a szűrő, nélkülözhetetlen eszköz a halak és egyéb élőlények életben tartásához. Egy szűrő nélküli akvárium nagyon gyorsan bekoszolódhat, és abban olyan mérgező anyagok szabadulhatnak fel, amely könnyen a halak pusztulásához vezethet. A szűrő feladata, hogy az akvárium vízében lévő anyagcsere végterméket, különböző nemkívánatos szerves anyagokat kiszűrje, ezáltal biztosítva az élőlények számára a szennyeződésektől mentes, tiszta vizet.
Belső szűrők
A belső szűrőket általában a kisebb, 200 liter alatti akváriumok esetében alkalmazzuk, vagy a nagyobb medencékben kiegészítésként. Ezek az eszközök kis méretük miatt gyorsabban elkoszolódnak, ezért gyakrabban kell tisztítani mint a külső szűrőt. Több típusát különböztetjük meg, de leggyakrabban a belső motoros szűrőket használjuk. Az ivadéknevelő medencékben általában szivacsszűrőket alkalmaznak.
Külső szűrők
A külső szűrőket nagyobb medencéknél működtetjük. A belső szűrőkkel szemben jóval nagyobb felületen, mechanikai, biológiai és kémiai szűrőanyagokat is elhelyezhetünk a tartályában, így szélesebb körű felhasználást biztosít. Bár a beszerzésük költségesebb mint a belső szűrőké, a nagyobb, sűrűn betelepített akváriumok elengedhetetlen kellékei. Az akvárium méretéhez igazodva számos gyártó különböző típusai közül választhatunk a kereskedésekben.
A szűrőtartályok rekeszeiben többféle szűrési lehetőséget alkalmazhatunk:
Mechanika szűrés:
A leghatékonyabb és leggyakrabban használt mechanikai szűrőanyag a szivacs és a perlonvatta. Feladatuk, hogy az akvárium vízében lebegő szennyeződéseket kiszűrjék.
Biológiai szűrés:
A biológiai szűrés nagyon fontos része a szűrésnek, mivel a biológiai szűrőfelületen jótékony baktériumok milliói telepednek meg, melyek a nitrogén körforgása során lebontják, illetve átalakítják a halak számára káros anyagokat. A legjellemzőbb ilyen szűrőanyagok például a kerámia gyűrű, a műanyag labda vagy másnéven biolabda, a lávakő, illetve a szinterezett üveg alapanyagú „sera siporax”
Kémiai szűrés:
A kémiai szűrés feladata, hogy az akváriumba kerülő vegyi anyagokat például a klórt, vagy a gyógyszermaradékokat, szaganyagokat kiszűrje. A leggyakrabban használt ilyen szűrőanyag az aktív szén. Használatával kristálytiszta vizet kapunk, azonban arra figyelni kell, hogy az élő növényes akváriumban a növényi tápanyagokat is megkötheti, ezért ebben az esetben inkább csak megelőzésként, például új akvárium beüzemelésénél, vagy gyógyszeres kezelés után használjuk. Általában terheléstől függően 4-6 héten belül telítődik, így ilyenkor már cseréje szükséges.
A víz elszíneződése, az algák elszaporodása a magas nitrátszintre is utalhat. A legfontosabb ilyenkor a vízcsere, de a nitrátgyanta használatára is szükség lehet, amely elvonja az algáktól a szükséges tápanyagot, és a sárgás „érett” színt is kiszedi a vízből. Egy idő után a nitrátgyanta telítődik, azonban sós vízben jól regenerálható, ezáltal újra felhasználhatóvá válik.
A nitrátgyanta sós vízben áztatva barnás-feketés színt enged ki magából, ezt követően újra felhasználhatóvá válik
Világítás
Az akvárium megvilágítása fontos a növények fejlődése szempontjából, valamint halaink színe is sokkal jobban érvényesül egy megvilágított akváriumban. A megvilágítás időtartama függ a lámpa típusától illtetve a növényeink fényigényétől, de általában 8-12 óra közötti megvilágítás optimális lehet. Ha ennél többet világítunk az elősegítheti a zöld alga képződést, ha kevesebbet az a növények pusztulásához, a barna algák elszaporodásához vezethet. Amennyiben az akváriumban műnövények vannak, abban az esetben, a kevesebb megvilágítás sem okozhat problémát. A világítás időtartamát egy időkapcsolóval célszerű szabályozni, amely automatikus ki – és bekapcsolást tesz lehetővé.
Kezdetben izzókkal, majd T8-as fénycsövekkel világították meg az akváriumokat. Napjainkban a jobb fényerő miatt inkább a T5-ös fénycsövek, illetve a LED-es armatúrák terjedtek el. A ledes lámpák előnye az alacsonyabb fogyasztás, a hosszú élettartam, valamint fénycsövek híján nincs szükség a csövek cseréjére sem.
Levegőztetés
Az oxigénellátás alapvető eszközei a légpumpák. Általában nagyobb, 150 liter feletti akváriumokban szükséges a használata. A belső szűrő a kisebb akváriumokban normál telepítés mellett, az intenzív vízmozgatás és áramlás következtében elegendő oxigént termel, így ebben az esetben nincs szükség külön levegőztetésre, azonban a sűrűn telepített akváriumokban, valamint a nagyobb testű halfajok tartásánál célszerű ennek az eszköznek a beüzemelése. A légpumpa egy levegőcsövön vagy csöveken keresztül juttattja be az oxigént a vízbe, amely egy porlasztókőhöz csatlakozik. A felszálló buborékok a víz mozgatása közben növelik annak oxigéntartalmát. Célszerű egy visszacsapó szelepet is beépíteni a légpumpa elé az esetlegesen visszafolyó víz megakadályozására.
Fűtés
Az akváriumban a fűtést egy fűtőtest szabályozza. A trópusi halaink számára a 25-26 fok körüli hőmérséklet általában ideális, azonban vannak fajok, amelyek ettől eltérő vízhőmérsékletet igényelnek. A hideg vizű halfajok akváriumát, mint például az aranyhalas akvárium nem kell fűteni, ők inkább a hűvösebb vízben érzik jól magukat, a diszkoszhalak viszont a melegebb, 28 fok körüli vízhőmérsékletet kedvelik. A fűtőtest a kívánt hőfokra egyszerűen beállítható. A vízhőmérsékletet egy hőmérő segítségével folyamatosan tudjuk ellenőrizni, így szükség esetén a probléma gyorsan kiküszöbölhető.
A következő írásomban, a különböző akváriumtípusok berendezési alternatíváit fogom bemutatni.
Írta: Szemán Gergely
